A mai témánk ugyanis nem egyetlen vállalat logisztikai folyamatairól szól, hanem arról, hogy hogyan épül fel egy város, városrész áruellátása, a sok-sok egy helyen található üzlet beszállítói miként látják el megrendelt termékekkel ezeket; és végül arról, hogyan lehetne ezt jobban csinálni.

• Képzeljünk magunk elé egy budapesti kerületet, mondjuk az ötödiket!
• Próbáljuk megszámolni – elég csak megsaccolni – az itt található közértek, kisboltok, divatáruházak, éttermek, sörözők, szállodák stb. számát!
• Ha még nem szédülünk, azt is tippeljük meg, hogy egy ilyen igénypont átlagosan hány beszállítótól fogad árut naponta, és az üzletek számával megszorozva meg is kaptuk, hogy mennyi jármű fordul meg az egyébként autóval nem túl egyszerűen átszelhető Belvárosban…

Mi itt az alapprobléma, a gyökérok? Ahhoz, hogy rájöjjünk, közelítsük meg kicsit messzebbről a kérdést! A kívülről a városba beérkező, és a városon belüli anyagáramlásnak teljesen különböző feltételei vannak, ezért más technológiai és szervezési megoldások születtek rájuk. Jelenleg pl. a Budapesten belül megéri egy 7,5 tonnás teherautó helyett több kisebb járművel kiszállítani az árukat – kérdés, hogy ezzel jól jár-e valaki? Egyáltalán nem biztos, hogy akár a szállító (üzemanyag, bérköltség), akár a megrendelő (többszöri árufogadás), akár a lakosság (emisszió) jól jár – érdemes lenne ezt végiggondolni. Mégis, egy vállalatnak (vagy egy ellátási lánc mentén lévő vállalathalmaznak) mindkét feladatot el kell látnia, ha pl. egy belvárosi cég beszállítója.

Ezt a nehézséget a vállalatok jellemzően egyedi módon kezelik, több cég összefogása, tevékenységeik összehangolása általában szóba sem jön. Pedig számos előnnyel járna a klasszikus, rivalizáló mentalitás helyettesítése pl. beszerzési unióba tömörüléssel.

Makrogazdasági szempontból jobb lenne, ha a beszállítók egy város/városrész szélén helyezkedő konszolidációs központba szállítanák a termékeket, ahol ezeket a megrendeléseknek megfelelően kikomissiózná az üzemeltető, és terítő körjáratokba szervezve juttatná el a megrendelőknek, valahogy így, mint Padovában:

Két gondolatot fűznék ehhez:

• A beszállítók és vevők (boltok) bevonásához be kell bizonyítani, hogy ez nem csak makrogazdasági szempontból lenne ideális, de ők is jól járnának.
• Ez a fajta üzleti modellváltás megváltoztatná az érintettek mindennapjait, az ettől való tartózkodás, az ismeretlentől való félelem lehet a gátja az új szisztémára való áttérésnek. Ezért be kell mutatni, hogy ez működőképes és nyereséges alternatíva.

Ezért nagy szerepet kapnak a kutató műhelyek, az ehhez hasonló rendszermegoldások tudományos-elméleti alapjának a kidolgozásáért; a rendszerfejlesztők ezeknek a megoldásoknak a gyakorlatba ültetéséért; valamint a helyi önkormányzatok, akik szintén kulcsszerepet kell, hogy betöltsenek annak érdekében, hogy mindenki jobban jöjjön ki a változásokból, mint ahogyan azelőtt volt.

Milkrun

A „milkrun” konkrét időpontokhoz kötött, változó mennyiségű anyag utánpótlást biztosító rendszer. Valójában ez a termelésben felhasznált alapanyagok és/vagy félkész termékek aktuális fogyásának megfelelő menetrendszerűen történő kiszolgálását, utántöltését jelenti.

Az elnevezés eredete a tej szállítással kapcsolatos. Korábban minden reggel azonos időpontban érkezett a tejszállító és kicserélte az ajtó elé helyezett üres tejes üveget a friss tejjel megtöltött üvegre. Ugyanez történik a „milkrun”-ok esetében is, csak épp nem üres tejes üveget cserélünk ki telire, hanem üres tároló eszközt, teli tároló eszközre.

Az időzítés minden esetben előre meghatározott, viszont a mennyiség változó (az aktuális fogyás függvénye), ahogy ez a tejszállítás esetén is így volt: ha nincs elszállítandó üres tejes üveg, akkor nem kerül teli tejes üveg az ajtó elé, viszont a tejszállító minden reggel rendszeresen meglátogatta az adott kiszállítási körhöz tartozó házakat.

A menetrendszerű „milkrun” körjáratokat akkor célszerű kialakítani, amikor az egyes kapcsolódó folyamatok közötti anyagmozgatási gyakoriság magas (és rendszeres), valamint a megteendő távolság is számottevő.

Speciális kialakításúak azok az utánpótlási rendszerek, ahol

• a kapcsolódó folyamatelem csoportok közötti anyagmozgatási távolság relatív hosszú,
• a folyamatelemek csoportján belüli anyagmozgatási távolság relatív rövid, valamint
• előre definiált mennyiségű, viszont
• nem menetrendszerű az utánpótlás, mivel ekkor a menetrendszerű „milkrun” kibővül „water spider”-kel.

Mi (ki) is valójában a water spider?

A water spider egy terminológiai szófordulat, amely annak a standard munkát végző dolgozónak az elnevezése, aki biztosítja az anyagáramlást a folyamatelemek között, az anyagok (általában) kézi anyagmozgatási rendszerben történő utánpótlásával.

A water spider feladata

A water spiderek legfontosabb feladata a termelésen belül az alapanyag és/vagy félkész termék utánpótlása.

Valójában a water spiderek-re nem úgy kell tekintenünk, mint egy „áramlást biztosító robot” vagy feltöltő ember, mivel nagyon változékony a munkafolyamat, amit végeznek és éppen ezért meglehetősen nehéz, hogy kövessék az anyagellátás standard munkalépéseit.

Így a hozzájuk rendelt munka speciális és időalapú, viszont tartalmaz kvázi szupervisor-i feladatokat, mint például:

• az aktuális fogyási szint jelölésére használt vizuális jelzések frissítése,
• új dolgozók munkájának felügyelete,
• ad-hoc jelleggel tréningek tartása (következő cikkünkben erről is olvashat),
• viszont emellett elvégzi a „papírmunkát” és a csomagolási feladatokat is, feltéve, hogy ezek a tevékenységek nem zökkentik ki a standard munkavégzésből a dolgozót.

Az sem probléma, hogy ha a water spidereket csupán anyagutánpótlására alkalmazzuk, ha így lett kialakítva a standard munkafeladatuk, és ez szükséges a folyamatos és ütemes anyagáramlás biztosításához (viszont nem célszerű a water spiderek munkáját kizárólag alapanyag és/vagy félkész termék utánpótlásra korlátozni!)

A water spiderek feladata az, hogy a lehető leghatékonyabban (minimális veszteségek mellett) biztosítsák a konkrétan értéknövelt tevékenységet végző dolgozók lehető legmagasabb „kihasználtságát”.

Alább láthatunk egy sematikus ábrát egy „milkrun” kialakításról:

Hasonló gondolatmenet alkalmazható minden tevékenységre, ahol a flow fenntartása érdekében minimalizálni kell a folyamatok megszakításának a számosságát.

Ezért vannak az éttermekben pincérek, a kórházakban ápolók, egy mérnök csapatban menedzserek, hogy a fő folyamat hatékonysága és ezzel együtt folytonossága biztosítva legyen!